Lelkiismeret
Alkonyodott.
Ez volt az asszony kedvenc napszakja, hiszen a férje hazaérkezett, s ő boldogan bújhatott a szeretett férfi karjaiba.
Ugyanakkor minden egyes nappal lelkiismeret-furdalást is érzett, hogy cserébe a saját boldogságáért, elveszítette a lányát. Mert ő jobban szerette annál a férjét, mintsem hogy egyetlen napot is képes legyen nélküle elviselni. Bántotta őt, hogy ezt a lánya érezte, s ezért szabadjára engedte. Hiszen az ő egyetlen gyermeke éppen azt tette, amit fordítva kellett volna. Elvégre a szülő dolga lenne mindent megtenni csemetéje boldogsága érdekében, s nem fordítva. Ő mégis hagyta, hogy a lánya magára vállalja a mártír szerepét, és elköltözzön az apjához, egy olyan helyre, amit gyűlölt.
Az asszony rossz lelkiállapotán az sem sokat javított, hogy végül abban az esős kisvárosban a lánya a lehető legnagyobb boldogságra lelt rá.
A szerelemre.
Mikor Jacksonville-be költöztek a férjével, még reménykedett benne, hogy visszakaphatja gyermekét is, de kénytelen volt rádöbbenni, az ő kicsi lánya már régen felnőtt, és már máshoz tartozott. Kénytelen volt beletörődni, hogy több ezer mérföld választja el őket… minden bizonnyal örökre.
Sosem gondolt rá, hogy új férje oldalán, új otthonukban még valaha gyerekkacajtól fognak visszhangozni a falak. Eszébe sem jutott, hogy újra anya legyen. Azonban annyi minden változott, hiszen Bella nemcsak hogy elköltözött tőle és felnőtt, de férjhez is ment, saját életet kezdett.
Renée egyre többször érezte, hogy hiányzik valami az életéből. Vagy még inkább valaki. Fiatal volt, mikor megszületett a lánya, s tizenkilenc év elteltével még mindig olyan korban volt, mikor vállalhat egy nő gyereket. Ő azonban nem merte sosem felhozni a férje előtt a témát.
Hiszen Phillel bármennyire is szerették egymást, nem érezték szükségét egy közös utódnak. Az asszony azzal nyugtatta magát, lesz még alkalma babázni, hiszen egy nap majd biztosan unokával ajándékozza meg őt a lánya. De ki tudja, addig még mennyi időnek kell eltelnie.
Az elmúlt hetekben azonban valami mégis gyökeresen megváltozott. Megtörtént az, amire nem számított. Újra gyermeket várt, és a férje nem ellenezte. Sőt! Nagyon is akarta.
Renée-t mégis a lelkiismerete gyötörte, ahogy az alkonyi félhomályba burkolózó szobában ült a hintaszékben, és enyhén dudorodó pocakját simogatta.
Gondolatai nagyon messze jártak, az esős kisvárosban, Forksban. Emlékezett legutolsó ott töltött napjaira, mikor az ő drága Bellája hozzáment a szerelméhez. Felrémlett előtte, milyen gyönyörű volt boldogságtól csillogó tekintetével. Milyen önző is tud lenni a szerelem… hiszen azoktól tud elszakítani egy pillanat alatt, akik addig a legfontosabbak voltak. Ő beleszeretett Philbe, és elvesztette Bellát, míg Bella hozzáment Edwardhoz, de ezzel nem Renée vesztette el őt. Charlie volt az, aki egy röpke időre visszakapta a lányát, majd hamar el is vették tőle.
Az emlékek közé befurakodtak az elmúlt hónapok telefonbeszélgetései. Az ő kicsi lánya beteg hangon szólt hozzá, és nyugtatta, meg fog gyógyulni, de Renée kiérezte a szavak mögül, hogy hatalmas baj van. Aztán egy csapásra minden megváltozott, Bella hangja sokkal másabb lett, mint valaha volt, csengő lett, mint a legszebben csilingelő csengettyű. S egy anyai szív megérzi, ha döntő változás történik gyermeke életében. Az asszony racionálisabbnak gondolta magát mindig is, mint hogy csodákban és a természetfelettiben higgyen, mégis sejtette, hogy nem mindennapos események történtek gyermekével. S akkor úgy gondolta, nem számít, mi volt az, csak legyen boldog az ő drágasága.
Kérdések milliója zakatolt az agyában.
Vajon Bella ebben a megváltozott helyzetben meg fogja neki bocsátani, hogy nem volt neki kellően jó anyja? El fogja fogadni a tényt, hogy ismét arra vágyik, hogy gyermeke legyen, hogy jóvátegye az elkövetett hibáit? És vajon képes lesz minderre? Nem fog újra hibát hibára halmozni, aminek az lesz a következménye, hogy a szerepek ismét felcserélődnek?
Ahogy a hintaszékben ült, néhány könnycsepp pergett végig arcán. Hallotta az autó motorját odakintről, majd hogy férje belép az ajtón. Annyira vágyott rá, hogy a férfi magához ölelje, megcsókolja, de mégis hitte, nincsen joga a boldogsághoz. Hiszen rossz anya volt.
Phil halkan lépett be a szobába. Arcán egy halvány mosollyal sétált feleségéhez, lágy csókot nyomott az ajkaira, majd lejjebb hajolt, hogy a dudorodó pocak lakóját is köszöntse.
- Drágám, minden rendben? – kérdezte aggódó hangon, mikor észrevette a könnyektől csillogó szempárt.
- Csak Bella járt a fejemben. Hogy mennyivel másabb is lehetett volna minden, de én nem voltam jó anya.
- Bella meg fogja érteni és meg fog neked bocsátani – suttogta a férfi, s közben megszorította Renée kezét.
Az asszony elgondolkozott. Vajon lánya tényleg meg fogja érteni, hogy ő kapott egy új esélyt a sorstól, amivel élni akar, és meg fogja bocsátani, hogy egykoron nem jött rá minderre? Igen, szíve mélyén tudta jól, hogy Bella nem haragudott rá sosem, amiért hozzáment Philhez, amiért második helyre szorult egy képzeletbeli rangsorban. A lánya önszántából vonult száműzetésbe, ahol végülis az édenkertre bukkant, rálelt a maga boldogságára.
S el fogja-e fogadni a tényt, hogy lesz egy kistestvére? Renée érezte, hogy erre a kérdésre is hasonlóan pozitív a válasz. Talán a kisbaba jövetele gyakrabban ad majd okot rá, hogy találkozhassanak, rendszeresebbek lesznek a látogatások.
A nő ajkai lassan egy boldog mosolyra húzódtak.
Tekintetét végighordozta az üres szobán. Nem is olyan régen még azt remélte, Belláé lesz. Elképzelte, majdnem felnőtt lánya milyen kényelmesen fog berendezkedni, mennyire fogja majd élvezni, hogy reggelenként besüt az ablakon a nap. Most azonban rácsos ágyat képzelt el, építőkockákat, babákat és plüssállatokat.
Mikor lelkes hangon elmondta mindezt férjének is, a férfi elégedetten nevetett.
- Bella is biztosan így akarná. – Csókot lehelt felesége homlokára, és szeretetteljesen simogatta pocakját.
Phil olyan boldog volt, mint előtte soha. Végre teljessé válik az élete, s a lelkiismeretük már nem állhat közéjük. Érezte, tudta, nevelt lánya csakis a legjobbat kívánhatja anyjának. S ezt a legjobbat mindössze az ő oldalán kaphatja meg, a közös gyermekükkel a karjaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése